Főnöknek lenni nem mindig jó

Posted: november 21, 2011 in helyzetjelentés

Azt hittem jó móka lesz, amikor felkértek a feladatra. Azt hittem készen állok. Azt hittem, hogy remekül fogom csinálni.

Sokat kell még tanulnom.

Paradigmaváltás

Posted: november 10, 2010 in helyzetjelentés, könyvajánló

Volt szerencsém egyetemi tanulmányaim során megismerni Thomas Kuhn paradigmaelméletét. Akkor, bár érdekesnek találtam, mégsem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, azt meg pláne nem gondoltam, hogy valaha erről blogbejegyzést fogok írni :). Megtanultam, mert vizsgán kérdezték. Most azonban érintett lettem a témában, így kezdem látni, milyen óriási megállapításokat tett Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című művében.

A saját bőrömön érzem, hogy én is egy paradigmaváltás küszöbén vagyok. Egyre több olyan kérdés fogalmazódik meg bennem, mind a szakmámat, mind a világnézetemet illetően, amikre nem kapok kielégítő választ az eddigi információs készletemből. Hiszem, hogy valami új van kibontakozóban, és talán nem csak az én életemben, de a világon is. Valaminek a küszöbén állunk. Valami újnak. Ami addig, amíg nem lesz uralkodó paradigma, meglehet, sok fájdalmat hoz majd a “forradalmároknak”, nem beszélve az “ellenforradalmárokról”. Talán ez életem nagy dilemmája:  lesz-e bátorságom beállni közéjük, és hirdetni egy olyan igét, ami miatt “máglyán éghetek el”, vagy beállok a jelenlegi paradigma mögé, és csendben figyelem a harcosokat.

A viskó

Posted: szeptember 4, 2010 in hit, könyvajánló

Írtam már róla, hogy nem vagyok vallásos. Az egyházakat soha nem tartottam hitelesnek, a legtöbb magát kereszténynek valló embert pedig mindig is álszentnek láttam, mert úgy éreztem, hogy nem értik Istent, nem úgy követik, ahogy azt Ő szeretné. Igazából ezen az úton az egyházak sem segítettek “bárányaiknak”, a Szentírást a maguk hasznára lefordítva közvetítették mindig is.

Bár soha nem akartam tartozni egy vallási közösséghez sem, Isten (vagy valamilyen felsőbb erő) létezését soha nem tagadtam. Abban viszont biztos vagyok, hogy Isten nem olyan, mint amilyennek a keresztény egyházak bemutatják.

De akkor milyen Isten? Ezt írja le tökéletesen Wm. Paul Young A viskó című regényéban. Telitalálat. Egy ilyen Istent lehet szeretni, be lehet engedni az életünkbe, lehet bízni benne.

A könyvnek számtalan mondanivalója közül most számomra a legaktuálisabb az elvárás és a várakozás közötti különbség megértése volt. Abban a pillanatban, hogy elvárásokat támasztunk bárki felé, nem beszélhetünk igazi szeretetről. A szeretet nem feltételekhez kötött. Ha ezt megértjük, elfogadjuk és élni tudunk vele, igazi életet élhetünk bűntudat és ítéletek nélkül.

A könyvről bővebben: http://www.immanuel.hu/ vagy http://www.theshackbook.com/

Puhány lettem

Posted: július 17, 2010 in helyzetjelentés

Hát, puhány lettem. Most olvasom Lance Armstrong 7*-es Tour de France győztes (mindez egy durva kemo kezelés után) önéletírását, és rá kell jönnöm, hogy eltunyultam. Az emberek hihetetlen teljesítményre képesek, ha az idejüket nem a tv előtt pazarolják, hanem a céljaikra fordítják.

Híztam is 😦 Annyira sok időnk van az életben, és képesek vagyunk elfecserélni. Fiatalabbként olyan szívós voltam, de ez a munkahely, ez a létforma most nem ösztönöz. Ezen sürgősen változtatnom kell, ha nem akarom, hogy az élet elmenjen mellettem. Össze kell szednem magam, hogy büszke lehessek.

Most ez a cél: új szokások kialakítása.

Minden viszonyítás kérdése

Posted: május 27, 2010 in véleményem

Újabb közhely 🙂 Nem magyarázom túl, ne félj! Moss fogat szódabikarbónával és öblitsd le vízzel. Meglátod a víz nem ízetlen, hanem finom édes 🙂

Persze így van ez az élettel is… Mindenki életét az határozza meg, hogy mihez viszonyít. Erről láthatsz egy nagyon klassz előadást a TED-en: http://www.ted.com/talks/lang/hun/dan_gilbert_researches_happiness.html

A boldogság belülről fakad

Posted: május 26, 2010 in véleményem

Ekkora közhelyet – gondoltam sokáig/gondolják sokan. Persze minden ehhez hasonló frázis közhely marad addig, míg meg nem értjük a jelentését, még a mi életünkben is értelmet nem nyer.

Emlékszem az órára, amikor a mosogató felett zokogtam, mert a párom kint trécselt, és mihaszna dolgokról fecsegett a szomszéddal, ahelyett, hogy bent tevékenykedne, és azon törné a fejét, hogyan juthatnánk előrébb. Akkor azt gondoltam, hogy addig nem érezhetem jól magam, míg ez a helyzet így vagy úgy, szakítással, vagy az ő radikális megváltozásával véget nem ér.

Ma már csak nevetek magamon. De mi történt közben?

Azt mondtam: elég. Hiszen miért kellene nekem attól függővé tennem az éppen aktuális hangulatomat, hogy mit csinál a párom? És arra gondoltam, hogy de hiszen milyen klassz az, hogy rendben tarthatom a lakást? Hát van saját lakásunk. És vannak edényeink, amiről éppen egy nagyon finom ebédet fogysztottunk el, és különben is odakint milyen szépen süt a nap…

És a világ megváltozott. A párom is sokkal nyugodtabb, mert tudja, hogy nem egy durcás asszony fogadja odabent. Számtalan házasságot látok magam körül, akik olyan mélyre jutottak abban, hogy a másik felüket hibaztatják a boldogtalanságukért, hogy ha az egyik megszólal, azonnal képesek zsigerből megalázni a másikat.

Hát kérem szépen, így rá kellett jönnöm, hogy a boldogság igenis belülről fakad, és olyan a világunk amilyenné formáljuk, és azt kapjuk, amit adunk, na és mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ki mint vet úgy arat…

És mielőtt bárki kinevetne a példámban elmondottért, nézzen szépen magába, és elemezze azt, hogy kit hibáztat a szerencsétlenségért, és milyen kifogásai vannk akár a sikertelenségére, akár a boldogtalanságára, szegénységére, tudatlanságára…

Vagyok, ahol vagyok…

Posted: május 25, 2010 in helyzetjelentés, teljesült

Hosszú idő után most először igazán szabadnak érzem magam. Nem nyomasztanak a meg nem tett feladatok.

Hosszú idő után most először mondtam ki: nem, én ezt nem csinálom tovább. Kiszálltam. És ettől könnyűnek érzem maga.

Hosszú idő után először, tényleg tudom, hogy “vagyok, ahol vagyok ez így jó” – és nem csak amiatt, mert nem lehetnék máshol, de nekem most tényleg jó 🙂

Hosszú idő után mostanra elértem, hogy csak az számít, amit én érzek, és nem befolyásol az, hogy másoknak akarjak megfelelni – hisz ÉN EZ VAGYOK.