Történt pedig Krisztus 2007. évében, hogy eljött a NAGYSZIGORLAT ideje. Az egyetem egy “fura ura” szeszélyes természettel volt megáldva. A legelső vizsgáján, amire pedig eléggé felkészültem, úgy megalázott, teljesen rajtam (majdnem) kívül álló dolgok miatt, amit soha nem felejtek el. Akkor megfogadtam, hogy annyit fogok a vizsgáira tanulni, hogy ne tudjon olyat kérdezni, amire nem tudok válaszolni 
Így is lett. Közben eltelt 2 év, és megismertük a profunk összes rigolyáját. Pl.: tudtuk, mi az a téma, amit kívülről kell tudni; tudtuk, hogy a cikkeiben, könyvében előforduló összes rövidítést szépen angolosul kiejtve álmunkból felkelve is fújni kell…
DE!!!! Volt még egy titok, hogy azon a bizonyos szigorlaton miért csak én kaptam 5-öst, mert bizony azt kaptam ám! A titok pedig maga A TITOK volt (mostmár tudom).
Utolsó nap délutánján már nem tanultam semmit. Pihentem és erősen koncentráltam. Próbáltam elképzelni, hogy ismét kérdez, de én most nem pánikreakcióval válaszolok, mint az első vizsgán, de nem ám, hanem figyelek a kérdésre, megértem azt, és válaszolok valamit, még akkor is, ha nem vagyok teljesen biztos a válaszban. Elképzeltem, hogy baromi magabiztos vagyok, és nem blokkolok le, mint azon a felejthetetlen első vizsgán, ezt az örömet nem kapja meg tőlem még 1*.
És így lőn! Nagyon sz*r tételeket húztam (a 3-ból 2 olyan volt, amit nem dolgoztunk ki rendesen), de semmi pánik. Tudtam, hogy megoldom. Én ezt most itt megoldom. Leültem és ízlelgettem a tétel címeket. Kidolgoztam azt, amit nagyon tudtam, gyorsan, majd jött a másik a kettő. Higgadtan végiggondoltam, hogy vajon mit akar itt hallani, mi is tartozik ehhez a tételhez. És akkor jött az ihlet… Rájöttem, hogy hát én ezt nap, mint használom a munkám során, és meglódult a pennám
Tökéletes vizsga volt. Életem egyik legszebb emléke. Rám került a sor, és én csak mondtam, és mondtam, és idéztem tőle 
, észre sem vette és már be is hízelegtem magam. És akkor bepróbálkozott egy olyan kérdéssel, amit tudtam, hogy meg fog kérdezni, sőt, én tereltem úgy a vizsgát, hogy ezt megkérdezze De szép volt, Istenem!
A másik két tételből, már csak pár mondatot mondhattam, mert látták a hihetetlen magabiztosságomat
Még a vizsga előtt a másik tanár, aki szintén ott volt a szigorlaton megkérdezte, hogy NA?
Én azt válaszoltam: Tanár Úr, mindent tudunk!
Csak nevetett. Ő is, én is tudtuk, hogy úgyis tud olyat kérdezni, amire nem tudnám a választ, de én azt is tudtam (amit ő nem), hogy én itt ma, ilyen kérdést nem fogok kapni.
Tovább is mondhatnám, mert számos eleme van még a történetnek, de tanulság szempontjából ennyi is elég.
0
